A tudományos kutatási reagensek és az ipari nyersanyagok működési alapelvei számos szempontot foglalnak magukban, ideértve a kémiai tulajdonságokat, a reakció mechanizmusaikat és a gyakorlati alkalmazásokban betöltött konkrét szerepeket. Az alábbiakban felsoroljuk számos közös tudományos kutatási reagens és ipari nyersanyag működési alapelveit:
Tudományos kutatási reagensek
Lizozim: A lizozim egy glikozid -hidroláz, amely képes hidrolizálni a -1, 4 glikozidkötést a peptidoglikánban, a baktériumfal fő alkotóeleme, és így lizolitikus hatással rendelkezik. A 8 -nál kevesebb pH -val rendelkező környezetben annak hatását gátolják.
Glükóz: A glükóz növeli az oldat viszkozitását, fenntartja az ozmotikus nyomást, és megakadályozza, hogy a DNS mechanikus nyíróerővel lebomlik.
EDTA: Az EDTA képes kelátfémionokat, például Mg²⁺ és Ca²⁺, gátolva a DNS lebomlását dezoxiribonukleázokkal. Ugyanakkor az EDTA jelenléte elősegíti a lizozim hatását, mivel alacsonyabb ionerősség -környezetet igényel.
NaOH-SDS solution: NaOH stabilizes nucleic acids in solutions with a pH greater than 5 and less than 9, but when pH>12 vagy pH<3, it will cause the dissociation of hydrogen bonds between double strands and denaturation. SDS is an ionic surfactant that can dissolve lipids and proteins on cell membranes, destroy cell membranes, and depolymerize nucleoproteins in cells.
3mol/L NAAC (PH4.8) Megoldás: Ez a megoldás valójában a NAAC-HAC puffer, amelyet a pH 4,8-ra állítanak. Ez a pH-érték renuálja a denaturált plazmid DNS-t és stabilizálhatja azt, miközben megkönnyíti a denaturált makromolekuláris kromoszómális DNS, RNS és SDS-protein komplexek koagulációját és kicsapódását.
Guanidin izotiocianát: Ez egy erőteljes protein denaturáns, amely gyorsan feloldhatja a fehérjéket, ami a sejtszerkezet fragmentálódását okozhatja. A guanidin -izotiocianát denatinok hidrogénkötések megszakításával és a hidrofób kölcsönhatások megsemmisítésével.